Az elkövetkezendő egy évben sok skót regénnyel fogtok valószínűleg találkozni, ha erre jártok, mivel a kortárs skót irodalomról írom a következő szakdolgozatomat, és ez az egyik könyv a listámról. A témavezetőmtől kaptam kölcsön, de miután elolvastam, el is határoztam, hogy egyszer mindenképpen megszerzem, annyira tetszett. A könyv írója, Alan Bissett egyébként külföldön valamivel ismertebb, mint nálunk (se ő, se ez a könyv nem volt eddig fent amúgy Molyon, én adtam hozzá), több regénye is megjelent, és kreatív írást is tanít többek között például Janice Galloway-jel ( The Trick is to Keep Breathing ).

Igen. Ez itt a reklám helye.

Már azóta el akarom olvasni ezt a könyvet, mióta angolul megjelent, mert... hát, ránéztem a borítójára, és megtetszett. Még mindig tetszik. És most már azt is tudom, mi van a borítón belül. Az alábbi vélemény valószínűleg spoileres lesz, mert máshogy nem lehet a regényben történtekre reflektálni (és annyi minden történt, ó), úgyhogy aki nem olvasta, az vagy megelégszik annyival, hogy dióhéjban ez egy jó könyv , vagy a veszélyes életet választja, és elolvassa, amit írtam. Én szóltam.

Biztosan sokaknak ismerős a cím, elég elterjedt, bár megmondom őszintén, én a magyar címén (Szörnyetegek szigetén) még nem nagyon hallottam róla, úgy kellett rákeresnem, hogy mi is a magyar változat. Szörnyetegek, sziget, vadon, ismeretlen, kísérletek... Izgalmasan hangzik!

Érdekesen hangzik, ugye? Én is így gondoltam, amikor rábukkantam tegnap Goodreads-en, főleg, hogy amúgy is nagyon érdekelnek az ilyen öngyilkosságos, mentális betegséges stb. történetek. Szerencsére nem is kellett csalódnom, tökéletes választás volt az olvasás éjszakájára (amit, khm, félig átaludtam, így csak ma fejeztem be a könyvet). Ti egyébként olvastatok valamit ezen a csodálatos éjszakán? :)

Említettem már korábban is, hogy a romantikus regények nem kifejezetten illenek a stílusomhoz, ha van olyan, de a The Age of Innocence-szel kapcsolatos pozitív élményeim miatt ezt is reménykedve vettem kézbe, hogy hátha tetszeni fog. És igen, ez is hatalmas pozitív csalódás volt.

Bár a műfaja kicsit távol áll tőlem, hiszen a romantikus regények helyett sokkal jobban szeretem a horrorokat, disztópiákat, meglepően jó volt ez a könyv, úgy értem, tetszett, így, dőlttel. Persze a kezdeti nehézségeken túl kellett lépnem... Mindazonáltal azt hiszem, megérdemelte Edith Wharton azt a Pulitzer-díjat.

Hosszabb kihagyás után most egy lényegében klasszikussal térnék vissza, ami nem más, mint a Zabhegyező. Úgy vettem észre, hogy ezzel a könyvvel kapcsolatban teljesen szélsőségesek a reakciók: vagy szeretik vagy utálják az emberek. Én éreztem, hogy a könyv kedvelői közé fogok tartozni, és valóban így is lett; a vége egészen katartikus volt számomra.

Képtelen vagyok összeszedni magam, hogy valami értelmes posztot vagy akármit írjak, ezért gondoltam megosztom most veletek, hogy milyen könyveket, vagy legalábbis könyvrészleteket kell elolvasnom ebben a félévben. Szép kis lista, minden hétre jut valami, és emellett még novellákat, színdarabokat, verseket is kell olvasnom. Maga a Paradicsom! :)

Rég volt már Book Haulos bejegyzés, de ez nem azt jelenti, hogy nincsenek új szerzeményeim... Sőt. Igazán kitettem magamért, ahogy majd lentebb láthatjátok. Ismét velünk tart Lipót, akivel egyre inkább úgy érzem, lelkitársak vagyunk. Csak nézzétek azt a lelkesedést, ami olvasás közben látható rajta! Na, lássuk csak, mikre tettem szert november óta. :)

Gyötört a kíváncsiság, így hát folytattam a Pretty Little Liars könyvsorozatot, és nem is bántam meg, hiszen a második rész majdhogynem flawless volt, azaz hibátlan. Az első részt magyarul olvastam, ami azt hiszem, a csalódásom fő oka volt, így a második kötetnél már eszembe se jutott ilyesmi, amúgy sincsenek problémáim az angollal. Azt hittem, tudom, minek kell történnie ebben a részben... aztán kiderült, hogy mégsem. Óriási meglepetés volt ez a könyv.

Kötelező olvasmányként akadt a kezembe, bár meg kell hogy mondjam, sosem voltak negatív érzéseim a könyvek iránt csak azért, mert az iskolába kell elolvasnom őket. Sőt ezzel még csak jobban motivál, hiszen úgyis számon fogják kérni rajtam. Így aztán némi kíváncsisággal álltam neki, hamarosan pedig egyenesen faltam a könyvet.