Stephen King, Richard Chizmar: Gwendy és a varázsdoboz (A varázsdoboz 1.)
2022 első értékeléséhez a komfortzónámhoz nyúlok vissza, ez pedig nálam Stephen Kinget jelent. Év végén az Európa kiadó akciójában összeválogattam öt könyvet az 50% kedvezményért, ez volt az egyik, és mivel viszonylag rövid kötet, ahogy megérkezett rögtön el is olvastam. Bevallom, tartottam tőle, mert egyrészt Kinghez képest ijesztően (haha) vékonyka könyvről van szó, másrészt van mellette társszerző is, ilyenkor mindig attól tartok, hogy elvész az írásból az az eszencia, ami egy King könyvet King könyvvé tesz. A továbbiakban elmesélem, hogy tetszett ezek ellenére a kötet.
Castle Rock városából három úton lehet feljutni Castle View-ba: a 117-es úton, a Pleasant Roadon és az Öngyilkosok lépcsőjén. A tizenkét éves Gwendy Peterson 1974 nyarán minden egyes nap felfut a lépcsőn, hogy új életet kezdhessen és megszabaduljon iskolatársai zaklatásaitól. Egy napon egy idegennel találkozik, a férfi fekete farmerban, fekete öltönyzakóban, fehér ingben, fején elegáns kis fekete kalappal ül egy padon és olvas. Egy nap azonban az idegen megszólítja lányt, és átnyújt neki egy különleges dobozt. Gwendy élete pedig végleg megváltozik, mert a világ sorsáról kell minden egyes nap döntenie, de eljön majd az az idő is, amikor rémálmai lesznek arról a fekete kalapról…
A Gwendy és a varázsdoboz Stephen King, a Rémálmok bazára bestseller írója és Richard Chizmar, az A Long December című díjnyertes mű szerzőjének közösen írt fantasztikus műve. A titokzatos történet egy sorozat első része, melyet Chizmar folytatott.
forrás: moly.hu
Igen, ami engem kifejezetten meglepett, amikor megérkezett a könyv, hogy ez egy trilógia lesz. Halvány fogalmam sem volt, ki ez a Richard Chizmar, azt se olvastam el, miről szól a történet, semmit nem tudtam róla, és valamennyire szkeptikusan is kezdtem neki, nem tűnt nagy cuccnak. Az, hogy ebből még lesz két rész, kicsit megnyugtatott, hogy jó, nem csak ennyi, ez a kevesebb mint 200 oldal az egész, hanem ez csak a kezdet, amiből aztán valami kibontakozhat. És mellette éreztem kicsit a süllyedést is a gyomromban, hogy basszus, ezzel most beneveztem a következő két részre is, mert ha már ezt elolvasom, akkor azokat is muszáj lesz majd megvennem. Mostanában rászoktam az "egyedülálló" könyvekre, kerülöm az elköteleződést. Sebaj.
Meglepett az is, hogy mennyire in medias res kezdéssel van dolgunk. Már rögtön az első pár oldalon megszületik a történet alaphelyzete, megtörténik, aminek meg kell történnie, nincs az a hosszú oldalakon keresztül tartó karakter és atmoszféra építés, amit Kingtől megszokhattunk. Amikor valaki megtudja, hogy szeretem a Stephen King könyveket, általában az a jelenet szokott lejátszódni, hogy elmeséli a saját King-élményét az illető. Ez az élmény úgy néz ki legtöbbször, hogy megpróbálta ő is, a kezébe vett egy-egy híresebb King regényt, de miután még 50-100 oldal után se történt semmi említésre méltó, lerakta és soha többet nem nyúlt hozzá. Megunta, túl lassú volt neki a tempója. Ez szerintem is így van, a legtöbb King könyv számomra is meglehetősen lassan indul, a végére viszont mindig rá kell jönnöm, hogy ez igenis kellett ahhoz, hogy működjenek az események, amik valljuk be, legtöbbször nevetségesen furcsák tudnak lenni, és kellett az atmoszféra megteremtéséhez is, és ami a legfontosabb, kellett ahhoz, hogy maguk a szereplők működjenek, életre keljenek.
Emiatt furcsán ambivalens érzésem volt a Gwendy olvasása közben. Egyrészt iszonyat hamar behúzott a történet, jók voltak benne a horgok, és már az első pár oldal után azon kaptam magam, hogy amikor épp nem csináltam semmit (vagy semmi olyat, amihez különösebben gondolkozni kellett volna), akkor azon agyaltam, vajon mi fog történni Gwendy-vel. És ez jó, nem minden regény tudja ennyire befúrni magát az agyamba. Másrészt viszont, főleg utólag visszatekintve, talán pont a terjedelem miatt kicsit olyan ez a történet, mintha nem egy kisregény lenne, hanem egy nagyobb regény vázlata. El tudnám képzelni azt, hogy ami ebben a rövid történetben csak címszavakban van megemlítve (pl. Gwendy életének bizonyos szakaszai), az jobban is ki legyen fejtve. Számomra teljesebbé tenné a sztorit az, ha kiegészülne még néhány fontosabb életeseménnyel, vagy akár csak jobban ráfókuszálhatnánk Gwendy belső fejlődésére.
Ez a vázlatosság nálam a regény tetőpontjának tekinthető konfliktust is gyengíti, valahogy "nem jött át". Időről időre felbukkan a "gonosz" karakter a lapokon, de nem tudjuk megismerni a motivációját, nem látunk bele egy kicsit sem a fejébe, azt sem látjuk igazán, hogy mekkora hatással van ő valójában a főszereplőre (pl. oké, csúfolja őt általánosban, de ennyitől még nem válik valaki automatikusan megszállottá, a fogadó fél meg nem válik automatikusan lelki nyomorulttá), nagyon két dimenziós karakter marad így. Ugyanígy Gwendy szerelme sem hagyott bennem, az olvasóban bármilyen nyomot az érzelmek szintjén, így a végső konfliktust is nagyjából teljes tárgyilagossággal olvastam végig, nem voltam érzelmileg bevonódva a történetbe. Ezt abszolút a történet rövidségének és a karakterek ebből fakadó kidolgozatlanságának a számlájára tudom írni.
Ezek mellett azonban továbbra is azt tudom mondani, hogy egy élvezhető és izgalmas kis történet volt, pár órára simán képes lefoglalni az olvasót. Ha nem úgy állunk neki, hogy ez egy tipikus "nagy" King könyv lesz, akkor csalódás sem fog érni minket, mert amúgy abszolút jól van megírva a kötet, és kíváncsian várom a következő részt. A hazai kiadások közül egyébként nekem a színesebbik, csillivilli kiadás van meg, nem a kapszula, aminek örülök, szerintem jobban illik hozzá ez a borító, mint az egyszerű zöld.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése