Ezen a héten öt olyan könyvet szedtem össze, aminek szívesen elolvasnám a folytatását, de sajnos nem lehet, mert nincs. Kicsit nehéz volt összeállítani ezt a listát, mert általában sorozatokba kezdek bele, vagy olyan könyvekbe, amik úgy végződnek, hogy esély sincs folytatásra, de ha mégis van, az csak elrontaná az egészet.

A Nagy nyári read-a-thon után nincs megállás: én is csatlakozom az Olimpiai Olvasás 2016 eseményhez, amelyről MFKata blogján olvashattok többet. A feladat az, hogy az Olimpia alatt (08.06-22.) az olimpiai karikák színeinek megfelelően elolvassunk egy kék, egy sárga, egy fekete, egy zöld és egy piros borítójú könyvet. Szurkolni is lehet: nekik az ország színeiben kell olvasniuk,  azaz egy piros, egy fehér és egy zöld könyvet. Sokáig tervezgettem a listát, mert egyrészt lassan közeledik az őszi félév tetemes olvasmánylistákkal, úgyhogy részben erről válogattam, másrészt a szakdolgozatomhoz kapcsolódóan is válogattam olvasmányokat, harmadrészt meg többször is át kellett dolgoznom a listámat az alapján, hogy a tervezettek közül egyáltalán mi az, amit meg is tudok szerezni időközben.

Ehhez a rovathoz újra meg újra visszatérek, és ez is egy ilyen alkalom. Mindig próbálok egy-egy olyan olvasmányt is beilleszteni a tervezettek közé, ami egy kicsit eltér a szokásostól, kívül esik a komfortzónámon (azaz távol áll a Stephen King-es, disztópikus, klasszikusos, pszichológiai, egyszóval lehangoló vonaltól), és könnyedebb, lazítósabb, mint a megszokottak. Sajnos azonban általában hiába próbálkozom ilyenekkel, a legtöbbször csalódás a vége, ebben a posztban viszont megpróbáltam keresni néhány olyan esetet, amikor számomra is meglepő módon élveztem az adott könyvet.

Az elkövetkezendő egy évben sok skót regénnyel fogtok valószínűleg találkozni, ha erre jártok, mivel a kortárs skót irodalomról írom a következő szakdolgozatomat, és ez az egyik könyv a listámról. A témavezetőmtől kaptam kölcsön, de miután elolvastam, el is határoztam, hogy egyszer mindenképpen megszerzem, annyira tetszett. A könyv írója, Alan Bissett egyébként külföldön valamivel ismertebb, mint nálunk (se ő, se ez a könyv nem volt eddig fent amúgy Molyon, én adtam hozzá), több regénye is megjelent, és kreatív írást is tanít többek között például Janice Galloway-jel ( The Trick is to Keep Breathing ).

Véget ért a Nagy nyári read-a-thon, amin több-kevesebb sikerrel és néhány nehezítő tényezővel én is részt vettem. Ahogy ígértem, dokumentáltam is közben az eseményeket, és azt hiszem, a legjobb az lesz, ha ezeken a kis bejegyzéseken keresztül mesélem el, hogy milyen volt számomra ez az olvasós maraton.