Olimpiai Olvasás 2016 lista
A Nagy nyári read-a-thon után nincs megállás: én is csatlakozom az Olimpiai Olvasás 2016 eseményhez, amelyről MFKata blogján olvashattok többet. A feladat az, hogy az Olimpia alatt (08.06-22.) az olimpiai karikák színeinek megfelelően elolvassunk egy kék, egy sárga, egy fekete, egy zöld és egy piros borítójú könyvet. Szurkolni is lehet: nekik az ország színeiben kell olvasniuk, azaz egy piros, egy fehér és egy zöld könyvet. Sokáig tervezgettem a listát, mert egyrészt lassan közeledik az őszi félév tetemes olvasmánylistákkal, úgyhogy részben erről válogattam, másrészt a szakdolgozatomhoz kapcsolódóan is válogattam olvasmányokat, harmadrészt meg többször is át kellett dolgoznom a listámat az alapján, hogy a tervezettek közül egyáltalán mi az, amit meg is tudok szerezni időközben.
A kék könyv
Az egyik vizsgámhoz kell majd krimiket olvasnunk néhány megadott cím közül választva, és ez az, ami a legjobban megragadta a figyelmem. Egyrészt nagyon tetszik a borítója - tudom, tudom, nem szabad egy könyvet a borítója alapján megítélni. :) Mellette nagyon jó értékeléseket is kapott, de ami miatt kétségtelenné vált, hogy ez lesz a befutó, az, hogy Skóciában játszódik. Vacilláltam egy ideig, hogy ne Agatha Christie-t olvassak-e inkább, mert még soha semmit nem olvastam tőle (igen, tudom...), de aztán megint ránéztem a borítóra. Hm. Nem nagyon szoktam amúgy krimit olvasni, nem tudom, miért, valahogy eddig nem sikerült beszippantania a műfajnak.
A sárga könyv
Mondjátok, hogy ennek a nőnek nem ez az igazi neve... Huh. Ez a könyv nálam egy kis műfaji kiugrást jelent, legalábbis így elöljáróban úgy tűnik, de a leírás alapján aranyos történet lehet. Az értékelések itt is pozitívak, és elvileg jó befejezést is kapott, úgyhogy kíváncsi vagyok. A komolyabb, nehezebb regények között ez lesz az egyik, amit levezetésként olvasok majd. Rowell-nek egyébként már a Fangirl című könyve is rég tervben van, de sosem jutottam még odáig, hogy hozzá is kezdjek. Ha ez a regénye tetszeni fog, akkor a Fangirl is előrébb kerül a listámon.
A fekete könyv
Na, hát fekete könyvet volt a legegyszerűbb választani, mert a legtöbb a tbr listámon fekete. Ez megint csak őszi féléves olvasmánylistás kötelező (az 1950-60 utáni brit irodalmat vesszük majd egyébként), úgyhogy két legyet egy csapásra. Amúgy is régóta el akarom már olvasni, mert sokszor emlegetik ezt a könyvet, és a fülszövege alapján is olyasminek tűnik, ami nekem való lehet. Ugyanakkor a bőség zavara kicsit meg is nehezítette a választást, mert van például egy csomó Stephen King könyv is, amit szégyenszemre még nem olvastam.
A zöld könyv
Eredetileg Fay Weldon-tól a The Life and Loves of a She-Devil-t terveztem, ami szintén olvasmánylistás, de valószínűleg nem fogok tudni hozzájutni ebben a hónapban, úgyhogy ki kellett találnom valami mást. Az anorexiáról is találtam egy érdekesnek tűnő könyvet zöld borítóval (Thin), de ahhoz is képtelenség hozzájutni, pénzem meg sajnos nincs most, hogy megvegyem. Így maradt a The Girl on the Train (csak egy kicsit zöld, de remélem, eléggé), ami már rég a várólistámon szerepel, csak attól félek, hogy ezzel is úgy járok majd, mint a We Were Liars-szel, amiről csupa elképedt, jó véleményt olvastam, aztán elkezdtem, és legszívesebben felgyújtottam volna a könyvet (haha). Épp ezért...
VAGY
Ahogy zöldebb könyveket kerestem a The Girl on the Train-nél, eszembe jutott, hogy miért nem olvasok inkább valami magyart? Rám is fér, ritkán is van rá alkalmam, szóval tökéletes lenne. Rá is találtam Böszörményi Gyulára, akitől már nagyon rég szeretnék olvasni valamit, és a Kucó című könyvére, ami régi, nem is olyan ismert és felkapott, mint a többi, és más a műfaja is. Ráadásul a téma abszolút megragadta a figyelmem (személyes tapasztalatok egy elme-szociális otthonról), úgyhogy már csak az volt a kérdés, hogy meg tudom-e szerezni. Elvileg bent van a megyei könyvtárban, valamelyik nap meg is látogatom majd, és ha sikerül kihoznom, akkor lecserélem a Hawkins-könyvet erre. Addig is marad B-tervnek.
A piros könyv
Na, ez valószínűleg megint egy olyan könyv, amiről még egyikőtök sem hallott - korábban én sem. Ez is skót, szakdogás, mindemellett pedig annyit tudok róla, hogy nagyon furcsa, groteszk és összetett. A története nagyvonalakban valami olyasmi, hogy a 18. században egy szigorúan vallásosan nevelt fiú egy különös idegen hatására gyilkosságokat követ el. Már nagyon kíváncsi vagyok rá, ugyanakkor kicsit tartok is tőle, hogy megfekszi a gyomrom. Szerencsére nem túl hosszú, még 300 oldal sincs, szóval így vagy úgy, de át fogom rágni magam rajta.
Ezek tehát a terveim, és bár a sportok a legkevésbé sem érdekelnek, azt már nagyon várom, hogy indulhassak ezen az olimpián. Valószínűleg ezt is dokumentálni fogom valamilyen formában a kis macskás füzetembe, és majd elmesélem, hogy alakult számomra az olimpia. Ha kedvet kaptatok hozzá, akkor itt elolvashatjátok az eredeti kiírást, illetve Molyon polcot és kihívást is találtok hozzá.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése