Top 5 Wednesday - Books You Wish Had Sequels

Ezen a héten öt olyan könyvet szedtem össze, aminek szívesen elolvasnám a folytatását, de sajnos nem lehet, mert nincs. Kicsit nehéz volt összeállítani ezt a listát, mert általában sorozatokba kezdek bele, vagy olyan könyvekbe, amik úgy végződnek, hogy esély sincs folytatásra, de ha mégis van, az csak elrontaná az egészet.

5. Allie Brosh: Hyperbole and a Half: Unfortunate Situations, Flawed Coping Mechanisms, Mayhem, and Other Things That Happened

Jó, ezzel a könyvvel igazából csalok egy kicsit, mert lesz folytatása, elvileg, csak folyton tologatják a megjelenését, mert az amúgy is depressziós lánynak, aki írta, időközben meghalt a testvére. Kinek lenne így kedve bármit is csinálni? Mindenesetre ha egyszer kijön a könyv, valószínűleg el fogom olvasni, mert az első rész is nagyon tetszett. Ezt most olvastam a Nagy nyári read-a-thon keretein belül, remélhetőleg sikerül összedobnom egy ajánlót is róla a későbbiekben. Egyébként kis önéletrajzi történeteket tartalmaz a könyv vicces illusztrációkkal és sok-sok kutyával. Remélem, a következő részben még több kutya lesz.

4. J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

Ez egy kerek, egész történet úgy, ahogy van, ráadásul a kedvenc szereplőim egy része már nem is lehetne benne a következő részben, én azért mégis szívesen olvasnék még ezekről az emberekről. Már mindnek belemásztunk annyira az életébe, hogy kíváncsi legyek, hogyan alakul vajon a továbbiakban, és amennyi pletyka van azon a helyen (meg amúgy mindenhol), bőven lenne még anyag a folytatáshoz. Vagy akár úgy is el tudnék képzelni további részeket, hogy a helyet és a szereplőket elhagyjuk, és csak az alapkoncepció marad: bepillantunk egy-egy brit kisváros mindennapjaiba, amiből hasonlóan jó kis történetek bontakozhatnának ki.

3. Stephen King: A rémkoppantók

Ez az egyik legkedvencebb könyvem a világon, a King-könyvek közül mindenképpen a szívem csücske. Lassan indul, mint minden, amit King ír, és hosszú is, vagy 700 oldal, de az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam. Imádom a főszereplőt, a történet meg olyan szépen bontakozik ki és megy át egy epic végkifejletbe, hogy az olvasóban az érzelmek széles skálája jelenik meg, ráadásul nagyon intenzíven. Lerombol. Emlékszem, bőgtem a végén, márpedig ilyen azért nem sokszor fordul elő velem. :D Nem lett happy end, épp ezért kíváncsi lennék, mi van azóta azzal a kisvárossal? Mi lett belőle? Persze óvatosan kell bánni az ilyen kívánságokkal, mert A rémkoppantók annyira jó, hogy elég valószínűtlen, hogy egy folytatás felül tudná múlni, na meg láttuk már azt is, milyen az, ha ténylegesen folytatódik egy jó regény (Doctor Sleep, Harry Potter and the Cursed Child?).

2. Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

Juj, juj, juj! A kedvenc általános iskolai kötelezőm volt! :D Imádtam olvasni, ahogy kimennek a grundra és vannak mindenféle szabályaik, és micsoda közösséget alkotnak, mennyire menő, amit csinálnak... Én is Pál utcai fiú akartam lenni, bár ez minden szinten lehetetlennek bizonyult. :D Szerintem amúgy ez az egyik legjobban eltalált könyv a kötelezők listáján, mert egyrészt olyan története és olyan szereplői vannak, amik lehetővé teszik egy fiatal olvasónak, hogy azonosuljon velük, a hossza sem vészes, és mindemellett még tanítja is valamire a gyereket úgy, ahogyan azt ő is képes megérteni. Hiába szenvedtem végig például A kőszívű ember fiait vagy az Egri csillagokat, a mai napig fogalmam sincs, miről szólnak és mi értelme volt ezeket akkor elolvasnom. Szívesen elolvasnám, hogy mi lett ezekből a fiúkból, miután felnőttek, vagy akár még gyerekkorukban mi történt Nemecsek halála után, miután megszűnt a grund, milyen lett a kapcsolatuk a másik csapattal...

1. William Golding: A legyek ura

Ismét egy gyerekközösség, csak ezúttal az isten háta mögött. Ugyebár a könyvben halálesetek történnek, mások kicsit megőrülnek, mindenféle fura dolog végbemegy, a csapat is kettészakad, majd totál horrorisztikus lesz az egész... és ekkor betoppannak a felnőttek. Mi lesz ezután ezekkel a kölykökkel? Hogy lehet egy ilyen élményből visszajönni, ha egyáltalán vissza lehet? Akarják-e egyáltalán, hogy kimentsék őket onnan, vagy van, aki inkább maradna (főleg az, aki frissen jutott hatalomhoz)? Nagyon tetszik, ahogy A legyek ura véget ér, de szívesen választ kapnék ezekre a nyitott kérdésekre is. Azért is került ez a könyv az első helyre, mert szerintem nagyon izgalmas lehetőségek rejlenek benne.