Három nap múlva karácsony, és bár én nem égek karácsonyi lázban, rajtam kívül szinte mindenki be van már kattanva. Ha még nem tudtad eldönteni, hogy kinek mit vegyél, vagy most jöttél rá, hogy valaki kimaradt a listádról, akkor még talán nem késő, itt egy kis összeállítás, hogy én kinek milyen könyvet adnék. Persze a kategóriák között bőven lehetnek átfedések. :)

Az első három részt anno kb. öt nap alatt lenyomtam, most végre elérkeztem oda is, hogy a harmadik részről is leírjam a véleményem. Számomra ezzel egy tökéletes, kerek egésszé vált a történet, és végre elmúlt az a szinte leküzdhetetlen vágy, hogy a dolgok mélyére ássak, és minden apróságot kiderítsek, minden titkot megfejtsek. Röviden tehát, jó lezárása volt ez a Csontvárossal elkezdett történetnek.

Fura volt ez a regény. Vagy egy hónapja olvastam, emlékszem, egy nap alatt átrágtam magam az egészen, mert mindenképpen el akartam jutni ahhoz a részhez, ahol végre lelepleződik az a bizonyos hazugság. Azt hittem, ebben a részben végre felébred Clary anyukája, és kitálal. Hát... Tévedtem.

Inkább külföldi oldalakon szoktam ilyen tagelősdire bukkanni, de azért egy-két magyar blogban, youtube csatornán is láttam már ilyet, és most én is szeretném kipróbálni. Legelőször egy elég általánossal szeretném kezdeni, ez pedig nem más, mint a Book Tag, amelyre ITT bukkantam rá (ami nem mellesleg egy tök érdekes kis blog, angol nyelvű). A kérdéseket lefordítottam, hogy mindenki értse, miről van szó.

Most az olvasók fele utál a fox miatt, a másik fele meg valószínűleg mosolyog egyet rajta... :) Szeretném bemutatni nektek Edward Cullen Lipót Patrick Swayzet (khm, a nevet nem én adtam neki), aki a 21. szülinapom óta a lakótársam, és sokszor csatlakozik hozzám olvasás közben. Ma az ő segítségével szeretném megmutatni, milyen könyveket szereztem be az elmúlt hónapban.

Gyötört a kíváncsiság, így hát folytattam a Pretty Little Liars könyvsorozatot, és nem is bántam meg, hiszen a második rész majdhogynem flawless volt, azaz hibátlan. Az első részt magyarul olvastam, ami azt hiszem, a csalódásom fő oka volt, így a második kötetnél már eszembe se jutott ilyesmi, amúgy sincsenek problémáim az angollal. Azt hittem, tudom, minek kell történnie ebben a részben... aztán kiderült, hogy mégsem. Óriási meglepetés volt ez a könyv.

Minden hónap elején szeretnék írni egy ilyen kis visszatekintést arról, hogy miket olvastam el és miket kezdtem el. Lássunk is hozzá!

Nem szoktam halloweenozni, de azért ez a szellemesdi, ijesztgetősdi néha elkap engem is. Épp ezért most megpróbáltam összeállítani egy listát, hogy szerintem miket érdemes elolvasni (vagy legalábbis elkezdeni) ezen a napon. A horror szerelmesei valószínűleg már a nagy részén túl is vannak, de hátha akad nekik is valami. Ha tehát úgy alakult, hogy otthon ülsz, és nem tudsz magaddal mit kezdeni, vagy csak te is "hangulatba" keveredtél, akkor hátha tudok segíteni. :)

Bevallom, először utána kellett néznem molyon, hogy az első kötet melyik is, hiszen mindegyik valamilyen város, és a fejemben állandóan összekeveredik. Szóval elolvastam a Csontvárost (meg azóta a következő két részt is), meg hozzá még egy-két véleményt más bloggerektől (konkrétan EZT és EZT ), majd próbáltam összegyúrni a gondolataimat egy kerek egésszé. Nem mondom azt, hogy ez teljes siker volt (a bejegyzéseim általában életre kelnek a kezem alatt, és sokszor nem az születik meg, amit elterveztem), de valami azért összejött. Egy valamire viszont azt hiszem, rájöttem ezzel a könyvsorozattal kapcsolatban: vagy utálod, vagy imádod, középút nem létezik.

Nem vagyok egy kifejezetten csajos csaj, tehát pl. nem érdekelnek a márkás göncök, meg fiúbarátom is több van, mint lány, de bevallom, ennek a sorozatnak nagy rajongója vagyok. Az első rész után még mondjuk azt mondtam, hogy úúúúristen, én ebből nem bírok megnézni még egyet, de végülis pár hónappal később egy unalmas órámban folytattam, és onnantól kezdve abba se tudtam hagyni. Így aztán amikor az Ulpius-ház egyik könyvesboltjában megpillantottam a polcon 299 forintért, úgy gondoltam, miért is ne? A sorozat nagyon jó, talán ebben sem fogok csalódni, potom 300 forintért meg bőven megér egy próbát. Nos, lássuk, mi lett a vége.

Kötelező olvasmányként akadt a kezembe, bár meg kell hogy mondjam, sosem voltak negatív érzéseim a könyvek iránt csak azért, mert az iskolába kell elolvasnom őket. Sőt ezzel még csak jobban motivál, hiszen úgyis számon fogják kérni rajtam. Így aztán némi kíváncsisággal álltam neki, hamarosan pedig egyenesen faltam a könyvet.

Üdvözöllek, kedves látogató! Ez itt a Craiglockhart, ahol meghatározó és kevésbé fontos(nak tűnő) könyvélményeket tárunk fel. Akármilyen borzalmasak a tapasztalatok, a cél a mielőbbi gyógyulás, bár nehéz szívvel engedek ki innen bárkit is. A siker érdekében azonban tanácsosabb, ha beszél, elmondja az érzéseit, hiszen ezeket nem elfelejteni kell, hanem szembenézni velük. Itt jó kezekben van. Magyarul tehát: a blog neve Craiglockhart, mint a kórház neve Pat Barker Regeneration c. regényében, ahol tüzérségi sokkban (azaz poszttraumatikus stressz szindrómában) szenvedő betegeket gyógyítanak. Célja, hogy beszámoljak az elolvasott könyveimről, pontosabban a véleményemről ezekkel kapcsolatosan. A kommenteknek nagyon örülök, akár negatívak, akár pozitívak, remélem, nem lesz olyan borzalmas a gondolataimat olvasgatni, hogy utána valóban orvoshoz kelljen fordulni.