Cassandra Clare: Üvegváros (A Végzet Ereklyéi 3.)

Az első három részt anno kb. öt nap alatt lenyomtam, most végre elérkeztem oda is, hogy a harmadik részről is leírjam a véleményem. Számomra ezzel egy tökéletes, kerek egésszé vált a történet, és végre elmúlt az a szinte leküzdhetetlen vágy, hogy a dolgok mélyére ássak, és minden apróságot kiderítsek, minden titkot megfejtsek. Röviden tehát, jó lezárása volt ez a Csontvárossal elkezdett történetnek.

Hogy megmentse édesanyja életét, Clarynek el kell utaznia az Üvegvárosba, az Árnyvadászok ősi otthonába – még ha engedély nélkül belépni a városba a Törvénybe is ütközik, márpedig a Törvény megszegése halált jelenthet. Ha ennyi nem lenne elég, Jace nem akarja, hogy ott legyen, Simont pedig börtönbe vetették az Árnyvadászok, akik igencsak gyanúsnak találnak egy vámpírt, akinek nem árt a napfény. 

Ahogy Clary egyre többet tud meg családja múltjáról, szövetségesre lel Sebastian, a titokzatos Árnyvadász személyében. Valentine minden erejével azon van, hogy örökre megsemmisítsen minden Árnyvadászt, nekik pedig csak akkor van esélyük vele szemben, ha összefognak örökös ellenségeikkel. De félre tudják-e tenni gyűlöletüket az Árnyvadászok és az Alvilágiak, hogy együttműködhessenek? Miközben Jace rádöbben, mi mindent hajlandó kockára tenni Claryért, vajon a lány újonnan meglelt képességeivel segíthet-e megmenteni az Üvegvárost – bármilyen áron? 

A szerelem halálos bűn, és a múlt titkai is végzetesnek bizonyulnak, amikor Clary és Jace szembenéz Valentine-nal a New York Times nagysikerű sorozatának, A Végzet Ereklyéinek utolsó darabjában.

Forrás: moly.hu

VIGYÁZAT!

Lehet, hogy a bejegyzésben spoilerekkel találkozhatsz. Igyekszem mellőzni, de nem ígérek semmit, így már az elején szólok, hogy aki még nem olvasta, az legyen óvatos.

Ahogy befejeztem a második kötetet, rögtön nekiálltam ennek, mivel tudtam, hogy ebben mostmár ki kell derülnie mindennek: Clary anyukája felébred, Clary és Jace kapcsolata tisztázódik, és így tovább. Végre nem húzta tovább ezeket a szálakat Clare kisasszony.

A helyszín ezúttal más volt: eljutottunk Idrisbe. Bennem ez a hely valami hangulatos, békés kis karácsonyi falucska érzetét keltette, nem tudom megmondani, miért. Na meg ahogy Clary ide jutott, az is egy érdekes jelenet volt. Jace, meg az a lány (a neve hirtelen eszembe se jut) szörnyen idegesítettek együtt, majdnem annyira, mint (spoiler!) Simon és Maya (spoiler vége). És ott volt Sebastian. Már az elején sejtettem, hogy valami nagyon nem stimmel vele, és azt is, hogy köze van Claryhez (pl. amikor a lány arra gondol, hogy amikor régen a tökéletes herceget próbálta lerajzolni, pont olyan fiút alkotott, mint amilyen Sebastian), de az, amikor Clary keze fekete lesz a fiú hajától, nekem nem esett le elsőre, csak miután a végén rájönnek, ki is ő.

Ha már itt tartunk, ennél a megoldásnál kicsit ráncoltam a szemöldököm. Egyrészt azt mindenki tudja, hogy (spoiler!) Jace anyja öngyilkos lett. Na de az az égvilágon senkinek sem tűnik fel, hogy a gyerek is eltűnt belőle? A másik meg, hogy Valentine fogalmam sincs, hogy nem roppant össze idegileg. Egyedül nevelni két gyereket, az egyik ráadásul még csecsemő... Egy csecsemőt azért nem lehet csak úgy magára hagyni, meg különben is... Még egy normál családnak se könnyű két kisgyereket felnevelni, nemhogy egy egyedülálló apukának (:D), akinek ráadásul különböző helyen laknak a gyerekei... (spoiler vége) Dehát mindegy, ő végülis Valentine, bármire képes.

Mindemellett volt sok kedvenc jelenetem is ebben a könyvben. (spoiler!) Például amikor Clary átjut Idrisbe, amikor Sebastian megcsókolja (na ez viszont már tényleg undorító volt), amikor Alec megcsókolja Magnust mindenki előtt... A legkedvencebb viszont mégis az volt, amikor Jace Claryhez megy éjszaka (spoiler vége). Az annyira szép volt, és édes, és nem is tudom... A másik érdekes rész meg az volt, amikor (spoiler!) elmennek Jace és Valentine otthonába. Mindig is kíváncsi voltam, hol és hogyan élhettek, az utána következő egymásnak esés meg már hiányzott. Na meg természetesen az angyalos részeket sem szabad kihagyni, mindkettő elég érdekes volt (spoiler vége).

A vége nekem egy kicsit túlságosan is happy ending volt, dehát ízlések és pofonok, én a tragikus végek megszállottja vagyok. Az viszont, hogy (spoiler!) nem találták meg az elvileg halott Sebastian testét (spoiler vége), szerintem elég nyilvánvaló utalás, hogy ez itt még nem ért véget. A könyv egyik leggyengébb pontjának pedig (nagyon nagy spoiler!) szegény kis Max halálát tartom. A kisfiút (akit egyébként imádtam) meggyilkolják, de valahogy annyira a felszínen maradnak az érzések, egyáltalán nem hatolnak mélyre. Csak meglepődni tudtam, és legörbíteni az ajkam, de akárhogy erőlködtem, egy könnycsepp sem csordult ki. Pedig én nagyon szerettem volna megsiratni az öcsköst (spoiler vége). Említettem már korábban is, de ezt látom Clare gyengepontjának az írásban: jól hozza a romantikus szálat, fenntartja az érdeklődést, az események nagyon pörögnek, de valahogy a mélyebb érzelmekre nem tud rendesen hatni, azok elvesznek az akcióban. Hát, sajnálom, de ez van, ezért nem tudok soha tízből tíz pontot adni a könyveire.

Ha már az ajak legörbítésénél tartottam... :D

A trilógia záró kötete tehát izgalmas volt, végre kiderül minden, aminek ki kell derülnie, és szép befejezést kapunk. Persze a történet még folytatódik, bár a következő két kötetet még nem volt időm elolvasni. Köszönöm szépen, Cassandra Clare!

8/10