Már azóta el akarom olvasni ezt a könyvet, mióta angolul megjelent, mert... hát, ránéztem a borítójára, és megtetszett. Még mindig tetszik. És most már azt is tudom, mi van a borítón belül. Az alábbi vélemény valószínűleg spoileres lesz, mert máshogy nem lehet a regényben történtekre reflektálni (és annyi minden történt, ó), úgyhogy aki nem olvasta, az vagy megelégszik annyival, hogy dióhéjban ez egy jó könyv , vagy a veszélyes életet választja, és elolvassa, amit írtam. Én szóltam.

Ahogyan azt mondtam egy héttel ezelőtt, ezen a héten sort kerítek a második kötet elolvasására, és ez meg is történt, mindössze másfél nap alatt. Valahol azt olvastam, hogy ez a rész sokkal jobban van megírva, mint az első, és kevesebb baki van benne, meg az első néhány bakijára is kapunk magyarázatot. Végül is igaz.

Az első három részt anno kb. öt nap alatt lenyomtam, most végre elérkeztem oda is, hogy a harmadik részről is leírjam a véleményem. Számomra ezzel egy tökéletes, kerek egésszé vált a történet, és végre elmúlt az a szinte leküzdhetetlen vágy, hogy a dolgok mélyére ássak, és minden apróságot kiderítsek, minden titkot megfejtsek. Röviden tehát, jó lezárása volt ez a Csontvárossal elkezdett történetnek.