Ezen a héten öt olyan könyvet szedtem össze, aminek szívesen elolvasnám a folytatását, de sajnos nem lehet, mert nincs. Kicsit nehéz volt összeállítani ezt a listát, mert általában sorozatokba kezdek bele, vagy olyan könyvekbe, amik úgy végződnek, hogy esély sincs folytatásra, de ha mégis van, az csak elrontaná az egészet.

A Nagy nyári read-a-thon után nincs megállás: én is csatlakozom az Olimpiai Olvasás 2016 eseményhez, amelyről MFKata blogján olvashattok többet. A feladat az, hogy az Olimpia alatt (08.06-22.) az olimpiai karikák színeinek megfelelően elolvassunk egy kék, egy sárga, egy fekete, egy zöld és egy piros borítójú könyvet. Szurkolni is lehet: nekik az ország színeiben kell olvasniuk,  azaz egy piros, egy fehér és egy zöld könyvet. Sokáig tervezgettem a listát, mert egyrészt lassan közeledik az őszi félév tetemes olvasmánylistákkal, úgyhogy részben erről válogattam, másrészt a szakdolgozatomhoz kapcsolódóan is válogattam olvasmányokat, harmadrészt meg többször is át kellett dolgoznom a listámat az alapján, hogy a tervezettek közül egyáltalán mi az, amit meg is tudok szerezni időközben.

Ehhez a rovathoz újra meg újra visszatérek, és ez is egy ilyen alkalom. Mindig próbálok egy-egy olyan olvasmányt is beilleszteni a tervezettek közé, ami egy kicsit eltér a szokásostól, kívül esik a komfortzónámon (azaz távol áll a Stephen King-es, disztópikus, klasszikusos, pszichológiai, egyszóval lehangoló vonaltól), és könnyedebb, lazítósabb, mint a megszokottak. Sajnos azonban általában hiába próbálkozom ilyenekkel, a legtöbbször csalódás a vége, ebben a posztban viszont megpróbáltam keresni néhány olyan esetet, amikor számomra is meglepő módon élveztem az adott könyvet.

Az elkövetkezendő egy évben sok skót regénnyel fogtok valószínűleg találkozni, ha erre jártok, mivel a kortárs skót irodalomról írom a következő szakdolgozatomat, és ez az egyik könyv a listámról. A témavezetőmtől kaptam kölcsön, de miután elolvastam, el is határoztam, hogy egyszer mindenképpen megszerzem, annyira tetszett. A könyv írója, Alan Bissett egyébként külföldön valamivel ismertebb, mint nálunk (se ő, se ez a könyv nem volt eddig fent amúgy Molyon, én adtam hozzá), több regénye is megjelent, és kreatív írást is tanít többek között például Janice Galloway-jel ( The Trick is to Keep Breathing ).

Véget ért a Nagy nyári read-a-thon, amin több-kevesebb sikerrel és néhány nehezítő tényezővel én is részt vettem. Ahogy ígértem, dokumentáltam is közben az eseményeket, és azt hiszem, a legjobb az lesz, ha ezeken a kis bejegyzéseken keresztül mesélem el, hogy milyen volt számomra ez az olvasós maraton.

Itt a nyár, végre temérdek szabadidőm van (haha, nem ), ezért egyből felcsillant a szemem, mikor megláttam, hogy a Book Heaven és az Always Love a Wild Book bloggerei read-a-thon-t szerveznek. Ha még nem hallottatok ilyesmiről, annyi a lényege, hogy egy megadott időkereten belül (jelen esetben július 25-31.) annyi könyvet olvassunk, amennyit csak bírunk. Külföldön ez nagyon népszerű, Magyarországon viszont kevesebb példa akad rá, ezért különösen örülök, hogy erre a felhívásra most rábukkantam. Az alábbiakban megmutatom, hogy milyen könyveket tervezek elolvasni azon a héten.

Igen. Ez itt a reklám helye.

Rengeteg olyan könyvet olvasok, amelyben az őrület valamilyen formában fontos szerepet játszik, ezért úgy gondoltam, külön rovatot is szentelhetnék a témának. Különböző témába vágó könyvek értékelését hoznám el nektek több-kevesebb rendszerességgel, amelyek között nemcsak fikció, de akár tudományos jellegű szövegek is lehetnek, amikbe szerintem érdemes beleolvasnia annak, akit érdekel az ilyesmi. Az őrület határát első körben egy hazai szerző, Csáth Géza soraival szeretném átlépni.

Még viszonylag az elején járunk az új, 2016-os évnek, így még nem túl késő közzétennem ezt a kis összefoglalót a múlt évről, leginkább könyvek terén. Hát, azt nem mondhatnám, hogy 2015 a kihívások éve volt, de nem volt az azért olyan rossz...