Az őrület határán #1 - Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója

Rengeteg olyan könyvet olvasok, amelyben az őrület valamilyen formában fontos szerepet játszik, ezért úgy gondoltam, külön rovatot is szentelhetnék a témának. Különböző témába vágó könyvek értékelését hoznám el nektek több-kevesebb rendszerességgel, amelyek között nemcsak fikció, de akár tudományos jellegű szövegek is lehetnek, amikbe szerintem érdemes beleolvasnia annak, akit érdekel az ilyesmi. Az őrület határát első körben egy hazai szerző, Csáth Géza soraival szeretném átlépni.

E század elején egy csodálatos fantáziával és íráskészséggel megáldott fiatal nő került a budapesti Moravcsik-féle elmeklinikára. Akkortájt végezte ott éppen klinikai gyakorlatait dr. Brenner József fiatal orvos, Csáth Géza néven országos hírű novellista és zenekritikus. Rendkívül sokoldalú tehetség: zenél és zenét szerez, felfedező értékű zenekritikát ír, ráérez a legújabb festészeti ízlésre, s úttörője a novellaműfajnak. Akármibe fog, mindig és mindenben megelőzi kora gondolkodását, ízlését, műveltségét. Így van ez orvostudományi munkásságával is. A nagy tekintélyű, de konzervatív iskolát képviselő Moravcsik professzor égisze alatt a szakmában még igazán sehol el nem ismert freudi módszereket alkalmazza betege pszichés védelmi mechanizmusainak föltárásában, megismerésébe. A korszak magyar tudományosságát a teljes nyitottság jellemezte az új törekvések iránt. Még a konzervatív Moravcsik és orvosgárdája is eltűrte, sőt segítette kezdő orvosa freudista kísérleteit. Egy zseniális adottságokkal rendelkező elmebeteg, egy zseniális fiatal orvos és lélekbúvár író, valamint egy minden újra fogékony tudományos környezet szerencsés találkozása eredményeképpen született meg Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa.

Ez a munka azonban nemcsak tudománytörténeti jelentőségű. A laikus számára is rendkívüli olvasmányélmény. Nemcsak azért, mert A. G. naplóföljegyzései, pszichéje védelmére kialakított szimbólumai szépírói értékűek, hanem azért is, mert Csáth Géza a tudós pontosságával s a finom érzékenységű szépíró beleérző képességével deríti föl A. G. lelkivilágának legtitkosabb zugait.

forrás: moly.hu

A leírás sokat elmond Csáthról, de én azért még szeretném néhány dologgal kiegészíteni, hogy utána jobban belehelyezkedhessünk a mű kontextusába. Valóban nagyon tehetséges volt: bár eredeti tervei ellenére nem festő vált belőle, írásai hamar sok elismerést szereztek neki, és már 14 éves korában publikálták zenekritikáit, majd 17 éves kora után novelláit is. (Gondoljatok csak bele, szerintem a legtöbb könyvmolynak nagy álma már vagy 10 éves kora óta, hogy kiadják az írásait, de azért ez a legtöbbünknek nem sikerül. :() Legtöbb műve fiatalon, a húszas évei körül jelent meg, később azonban orvosi karrierje és legfőképpen ópiumfüggősége, elhatalmasodó paranoiája miatt egyre kevésbé tudott az írással foglalkozni. Naplóiban jól látszik a függőségével vívott küzdelme és lecsúszása: hódításai és szerelme, Olga mellett a bejegyzések legfontosabb témája az, hogy hogyan próbálta éveken át kordában tartani és legyőzni betegségét, mindig újabb és újabb tervet kidolgozva. Láthatjuk belőle, hogy hogyan válnak feleségével és környezetével szembeni félelmei egyre irracionálisabbá, ami végül abba torkollott, hogy előbb feleségével, majd saját magával is végzett.

Mindazonáltal Csáth igazi úttörőnek tekinthető a magyar pszichiátriában, hiszen kortársaihoz képest jóval modernebb módszerekhez folyamodott betegei kezelése során. Gizellának, az elmebeteg nő naplójának az elemzéséből bepillantást nyerhetünk abba, hogy hogyan látta Csáth az elme betegségeit és milyen módszereket használt annak gyógyítására. A könyv három főbb részre osztható: az elején Csáth nagyjából felvázolja az olvasónak, hogy mi az elmélete a mentális betegségekről, ezután minimális kommentárral elénk tárja Gizella naplóját (pontosabban annak részleteit), majd elmondja analízisét. Az első rész talán ijesztőnek tűnhet, ha beleolvasunk, hiszen mindenféle komplexekről, dementiáról, meg más furcsa kifejezésekről van szó, ami nem feltétlenül laikusoknak való, de szerintem érdemes átrágni magunkat rajta, mert nagyon érdekes és nem is olyan nehéz megérteni. Röviden, a teljesség és a pontosság igénye nélkül arról van szó, hogy Csáth szerint az emberben különböző komplexek vannak, amik együtt egy egészet alkotnak. Épp ezért ezek a részek szorosan összefüggnek, hiszen ha az egyik túlságosan elhatalmasodik, azzal a másikat teljesen háttérbe szorítja, és ha valamelyik rész túl sokáig túlműködik, akkor mentális betegségek alakulhatnak ki bennünk a felborult egyensúly nyomán.

A komplexek normális viszonya Csáth szerint

Csáth úgy gondolja, a nők esetében a szexuális komplex a legjelentősebb; sokkal fontosabb, mint a férfiaknál. Ennek az az oka, hogy a nőknél ez a komplex két másikat, az anyagi és az erkölcsi komplexet is magába foglalja, hiszen az érvényesülés a nők számára akkoriban házasság által volt lehetséges. Csáthnak azonban itt olvashatjuk talán az egyik legfontosabb megállapítását az egész könyvben: "[h]a a női nem valaha teljesen függetleníteni fogja magát a férfitól, tehát ha a nő számára a sexuális boldogulás nem fogja jelenteni egyúttal az anyagi és erkölcsi boldogulást is: akkor természetesen minden meg fog változni, addig azonban egészséges nőnél az Én-komplex körülbelül egyenlő a sexuális komplexszel". Ez a gondolkodás hatalmas előrehaladottságra utal, hiszen míg kortársai, illetve a pszichológia nagy alakjai, azaz Freud, Jung és társaik megállapításaikat statikusnak, állandónak tartották, Csáth ezzel a mondattal felveti a változás lehetőségét, elismeri, hogy amiket ő akkor és ott tényként kezel, később teljesen megváltozhatnak. Gizella betegségét is így értelmezi tehát, és ahhoz, hogy valamiféleképpen kezelni tudja és hogy többet megtudjon a nő pszichózisáról, belehelyezkedik annak téveszméibe.

Gizella bejegyzései nagyon érdekesek, ugyanis egy olyan részletes és működőképes ok-okozati rendszert épít fel magában, amellyel mindenre magyarázatot talál. Félelmetes, hogy mennyire logikus a világ a fejében, és hogy mennyire be tudja ezt építeni a mindennapjaiba. Csáth elemzésével a végén még teljesebb képet kaphatunk arról, hogy miért és hogyan születhetett meg a Lény, és hogy a leírtakhoz képest milyen is Gizella. Olyan, mintha egy sci-fit olvasnánk: "[e]ttől kezdve állandó beszélgetésben állottam a Lénnyel. Elmondotta, hogy ő volt az első élőlény. Amint az életnek öntudatára ébredett, maga körül kezdett forogni. Forgás közben iszonyú hőfok fejlődött, gázok képződtek, midőn pedig a forgás megszűnt, ezen gázok lehűltek, és földszerű tömeggé tömörültek. Így teremtette ő, úgymond, a földet és a csillagokat. A földről azonban sokkal több csillag látszik, mint amennyi valójában létezik. Ezt ő tükrözés által éri el. Elmondotta, hogy a körülforgás által mind nagyobbá vált, és óriási erőre tett szert, úgyannyira, hogy tetszése szerint ágakra tudott szakadni. Így van az, hogy minden ember számára van egy külön karja. Az ő felsőrésze a Nap. Ez tüzes, és sugaraiban élnek a meghalt emberek lelkei. Ott fönn az ő ábrázata szép és nyugodt, és a fenn élő lelkek csak ezen részét látják. Alsó része azonban, úgymond, teljesen ki van hűlve. Ide rejti ő a rossz indulatokat, melyek minden lényben megvannak. Minden karja egy fejben végződik. Ez bármily hihetetlen, mégis igaz; ő megmutatta nekem őket; ezek torz alakúak, ide rejti ő a rossz indulatait. Azt mindig mondta, hogy villanyos anyagból van, de az utolsó időben azzal a kijelentéssel lepett meg, hogy a Radiumból származik, éppúgy, mint a mi lelkünk."

Nem akarom részletesen elmesélni, hogy miről szóltak a beteg téveszméi és hogy mit mondott ezekről Csáth, mert azzal minden "poént" lelőnék, ha esetleg megjött a kedvetek az olvasáshoz. Az az egyik legnagyobb vonzereje a könyvnek, hogy a valóságon alapul, hogy egyszer tényleg létezett egy nő, akivel ezek a dolgok megtörténtek, és olvasás közben akaratlanul is próbáltam a helyébe képzelni magam, meglátni az összefüggéseket, amikre ő rájött. Meg persze már csak azért is izgalmas olvasmány, mert a száz évvel ezelőtti Magyarországon játszódik, holott ilyen történetekről általában csak külföldi kontextusban hallunk. Ha valaki most azonnal szeretné elolvasni (nem túl hosszú), megteheti, hiszen MEK-en fent van Csáth több műve is, de a Helikon ki is adta tavaly zsebkönyvsorozata részeként, és maximum egy ezresért meg is lehet vásárolni. Abba is érdemes (és érdekes) belegondolni, hogy mindeközben Csáth egyre nagyobb ópiumfüggővé vált, és míg Gizella démonait próbálta elűzni, sajátjaival is küzdenie kellett.

10/9