Az elkövetkezendő egy évben sok skót regénnyel fogtok valószínűleg találkozni, ha erre jártok, mivel a kortárs skót irodalomról írom a következő szakdolgozatomat, és ez az egyik könyv a listámról. A témavezetőmtől kaptam kölcsön, de miután elolvastam, el is határoztam, hogy egyszer mindenképpen megszerzem, annyira tetszett. A könyv írója, Alan Bissett egyébként külföldön valamivel ismertebb, mint nálunk (se ő, se ez a könyv nem volt eddig fent amúgy Molyon, én adtam hozzá), több regénye is megjelent, és kreatív írást is tanít többek között például Janice Galloway-jel ( The Trick is to Keep Breathing ).

Rengeteg olyan könyvet olvasok, amelyben az őrület valamilyen formában fontos szerepet játszik, ezért úgy gondoltam, külön rovatot is szentelhetnék a témának. Különböző témába vágó könyvek értékelését hoznám el nektek több-kevesebb rendszerességgel, amelyek között nemcsak fikció, de akár tudományos jellegű szövegek is lehetnek, amikbe szerintem érdemes beleolvasnia annak, akit érdekel az ilyesmi. Az őrület határát első körben egy hazai szerző, Csáth Géza soraival szeretném átlépni.

Érdekesen hangzik, ugye? Én is így gondoltam, amikor rábukkantam tegnap Goodreads-en, főleg, hogy amúgy is nagyon érdekelnek az ilyen öngyilkosságos, mentális betegséges stb. történetek. Szerencsére nem is kellett csalódnom, tökéletes választás volt az olvasás éjszakájára (amit, khm, félig átaludtam, így csak ma fejeztem be a könyvet). Ti egyébként olvastatok valamit ezen a csodálatos éjszakán? :)

Bár a műfaja kicsit távol áll tőlem, hiszen a romantikus regények helyett sokkal jobban szeretem a horrorokat, disztópiákat, meglepően jó volt ez a könyv, úgy értem, tetszett, így, dőlttel. Persze a kezdeti nehézségeken túl kellett lépnem... Mindazonáltal azt hiszem, megérdemelte Edith Wharton azt a Pulitzer-díjat.

Hosszabb kihagyás után most egy lényegében klasszikussal térnék vissza, ami nem más, mint a Zabhegyező. Úgy vettem észre, hogy ezzel a könyvvel kapcsolatban teljesen szélsőségesek a reakciók: vagy szeretik vagy utálják az emberek. Én éreztem, hogy a könyv kedvelői közé fogok tartozni, és valóban így is lett; a vége egészen katartikus volt számomra.