Veronica Roth: A beavatott (Divergent 1.)

Egy barátnőmnek hála én is hozzájutottam a trilógia első kötetéhez (és hamarosan a másodikhoz is), és három nap alatt át is rágtam magam a könyvön. Az érzéseim vegyesek: nem mondom, hogy nem tetszett, de annyi buta dolog volt benne, hogy az kicsit beárnyékolja számomra az élményt.

Beatrice Prior a távoli jövő Chicagójában él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e - vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent - még önmagának is.

VIGYÁZAT!

Lehet, hogy a bejegyzésben spoilerekkel találkozhatsz. Igyekszem mellőzni, de nem ígérek semmit, így már az elején szólok, hogy aki még nem olvasta, az legyen óvatos.

Nem is tudom, hol kezdjem. A világ, meg maga a történet is egész érdekes. Az írónő képes átalakítani a klisés elemeket úgy, hogy ne érezzük annyira direkt módon, hogy basszus, már megint ugyanaz történik ebben a regényben is. Volt egy háború, amiről egyelőre semmit nem tudunk, és azóta ezekben a csoportokban élnek az emberek. A végén (spoiler!) a zombik is mások, mint általában (pl. nem rothadnak, pirospont :D), ez se rossz ötlet. (spoiler vége) Főszereplőnk természetesen "más", ő a kiválasztott, meh, hát jó, ezzel nem lehet mit kezdeni, legyen hát.

Viszont. Nagyon sooook dolog volt, ami kifejezetten idegesített. Maga Tris. Rengeteg dologra simán rájöhetett volna, ha van egy kis esze (spoiler!) (pl. amikor a késdobálós résznél Négyes megvágja a fülét, vagy amikor nem vesz tudomást róla mások előtt) (spoiler vége), a végén meg épp az a hihetetlen, hogy ezután a magas szintű gyökérség után hirtelen rájön, hogy mi az a nagy összeesküvés a világukban. WTF? Azt a mai napig nem tudom, hogy jött az az isteni sugallat neki...

Aztán ott vannak maguk a Bátrak. Ez a vonatból kiugrálós, mindenhonnan leugrálós dolog szerintem úgy, ahogy van, baromság. Ennek a bátorsághoz semmi köze, ez vakmerőség és felelőtlenség. A bátorság nem arról szól, hogy ész nélkül csinálok minden hülyeséget, csak mert az veszélyes és húú. Ezeknek konkrétan semmi haszna vagy funkciója nincs. Minek? Mehh. A verekedősdi megint tiszta irreális. Félholtra rugdossák egymást, bordákat törnek, de azért átlag két nap alatt minden csont összeforr, minden seb és véraláfutás meggyógyul. Hát peeersze. Az élet csodaszép.

Jump, bitch!

A szereplők. Tris és Négyes az, akik igazából kiemelkednek, meg még talán Eric és Peter. Az kifejezetten jó, hogy az írónőnek sikerült utálatossá tennie Ericet, Petert meg aztán főleg. A többi mellékszereplő viszont... Szerintem lapos. Talán még Al volt az, akit valamilyen szinten élőnek éreztem, de a többiek... Engem személy szerint idegesítenek is, mert abszolút nem vagyok kíváncsi egyikükre sem. A másik meg, hogy a sok esemény közepette itt sincs súlya igazából a haláloknak. Nem akarom leírni, hogy kik halnak meg, mert az túl nagy spoiler lenne, de egyiküknél se éreztem egy csepp szomorúságot sem. És az is borzasztó idegesítő volt, hogy kb. kétoldalanként gondolja magában Tris, hogy "ez is más, mint otthon, minden megváltozott, én már nem tartozom oda". Ugh... Fele ennyiszer elmondani is bőven sok lett volna, de ez...

A szerelmi szálra egyértelműen számítani lehetett, bár szerencsére ez nem olyan szerelem első látásra hülyeség volt, amit annyiszor láthattunk már. Itt nekem úgy tűnt, hogy ez a vonzalom szép lassan alakult ki (spoiler!) Tris és Négyes között (spoiler vége), és néha mintha még ellenszenves is lett volna számára a fiú. És a végén meg nem problémáztak azon, hogy jaj, most mit érzünk egymás iránt, meg összejöjjünk-e meg minden, hanem csak simán összejöttek. Jól van, helyes. Az (spoiler!) Al x Tris (spoiler vége) szál is tetszett, mert ez kicsit bonyolultabb volt, és elég finoman volt érzékeltetve. (spoiler!) Christina és Will (spoiler vége) meg nem érdekel különösebben. Bár arra kíváncsi leszek, Christina mit szól majd, ha megtudja, hogy (spoiler!) a drága kis barátnője ölte meg a pasiját. (spoiler vége) Ráadásul mi az, hogy (spoiler!) Tris Ericet csak lábon lövi, Will-t meg egyből fejbe? (spoiler vége) Fuck logic, én azt mondom.

Eric aka Hardcore Macklemore.

Ami tetszett még, az Tris ódzkozása az érintéstől, testi kapcsolatoktól. Ez jó volt. Ezen kívül amúgy kifejezetten idegesített a karaktere. Jeanine karaktere is érdekes, meg Calebbel sem volt semmi bajom. A Marcus + Tobias dolog is jó volt szerintem, kicsit árnyaltabbá tette a dolgokat (nem minden fekete-fehér, és sok mindent lehet egy "nemes céllal" magyarázni). A végén Tris sérülése megint baromi szürreális volt, és az is, hogy olyan kevés embert hagytak a Bátrak központjában, és olyan könnyű volt leállítani ezt az egész dolgot. Most komolyan, a Műveltek találták ki, simán gondolhattak volna valami okosabb megoldásra is - sőt gondolniuk kellett volna.

Végül a filmhez is szeretnék hozzáfűzni pár szót, mert ahogy elolvastam a könyvet, másnap meg is néztem. Ööö... Számomra olyan szinten unalmas és élvezhetetlen volt, hogy az hihetetlen. Végigszenvedtem, mert ha már elkezdtem, akkor befejezem, de... Szerintem olyan dolgokat változtattak meg és hagytak ki, amit nem kellett volna, és olyan dolgokat nem emeltek ki, amiket meg kifejezetten kellett volna. Peterből pl. szinte semmit sem érzékeltem... A filmben csak egy nagyszájú, gyáva nyápicnak tűnik, akit a végén Tris karba lő, azt jó, de konkrétan észre se lehet venni a film közben. Al is béna volt, Erickel meg az a baj, hogy nekem ő a filmben túl szimpi lett. A könyvben magas, zsíros hajú, szadista, kegyetlen, aki állandóan féltékeny Négyesre. A filmben viszont nekem szinte már-már bölcsnek tűnik, a tetteinek jó oka van, nem tűnik igazán szadistának, inkább mintha ilyen módszerei lennének az igazságszolgáltatásra, tanításra.

Aztán Tris és a családja... Tudjuk, hogy nem kérdezősködhetnek a szüleiktől, hogy nem szokás náluk az érintés, a testi kapcsolat, erre a filmben mit látunk: beszédes kis család, Trisnek be nem áll a szája kaja közben, anyuci meg apuci állandóan ölelgetik, csókolgatják, fogdossák a gyerekeket meg egymást... Pedig ez szerintem fontos, Tris karakteréhez tartozik. Na meg miért kellett a látogatási napot kihagyni a filmből, mi az, hogy (spoiler!) Tris anyja csakúgy odaszökik...? (spoiler vége) Bwahh.

...Igen.

Azt olvastam, hogy a második rész már sokkal profibban van megírva, és sokkal jobb is, mint ez. Ebben a sok logikai meg mindenféle baki kicsit élvezhetetlenné tette a történetet, túl sokszor zökkentem ki a világból, de azért izgalmas volt, és kíváncsi vagyok, mi fog történni ezután. Jövő héten kiderül.

6/10