J. R. R. Tolkien: A sonkádi Egyed gazda

A december teljesen kimaradt a blog életéből, de ez nem jelenti azt, hogy ne történt volna semmi. Érkezett sok-sok könyvem (nagy nehézségek árán...), voltam könyvtárban is, és a karácsonyt kihasználva elolvastam néhány könyvet a soha véget nem érő listámról. Ezek közül az első egy Tolkien mese volt, amely egyike a Könyvmoly Párbajos listámon szereplő regényeknek.

A tünde-törpe regényeiről világszerte ismert angol író újabb mesés történetével ismerkedhetnek meg a magyar olvasók. Főhőse egy parasztember, Egyed gazda, aki bátor fellépésével – és némi szerencsével – megfutamít egy óriást, majd a gyáva lovagok megszégyenülése után az országra tört sárkányt is. Sőt, a sárkányt hadisarc fizetésére is kötelezi, és maga megy el érte a sárkánybarlangba. Nem csoda tehát, hogy a nép Egyedet választja királyává. Tolkien eleven előadásmódjával, finom humorával, színes fantáziával plasztikusan varázsolja elénk a kora középkor angol vidékét, ahol még egymás közelében éltek a kelta mesék ködből szőtt figurái és a jószággal, földdel bíbelődő parasztemberek.

forrás: moly.hu

A beiratkozásom utáni első kószálásom alkalmával hoztam haza ezt a könyvet a könyvtárból, és mivel akkoriban volt a jelentkezés a párbajra, fel is vettem szépen a listámra, legalább színesíti. Azelőtt csak a címét hallottam maximum ennek a kis mesének, és ahogy álltam ott a polc előtt azzal a rögeszmés gondolattal, hogy nekem kell most valami Tolkientől, hívogatónak tűnt a vicces címe és vastagság alapján is teljesíthetőnek tűnt (ne feledjük, félév vége volt). Itthon aztán a párbaj kezdetét követően leültem a padlóra a kirakóm mellé, és elkezdtem olvasni. Életem legjobb meséje volt.

Úgy érzem, minden túlzás nélkül állíthatom, hogy egész egyszerűen zseniális ez a könyv. Nem is tudom, nevettem-e már ennyit egy történeten is; sokszor nem bírtam megállni, hogy ne nevessek fel hangosan. Van ebben a történetben minden, ami egy igazán klasszikus meséhez kell: sárkány, óriás, hős, lovagok, kard... És mégis, az elbeszélés stílusa nem az a szokásos, egyszerű mesei narráció, hanem olyan humorral van teletűzdelve, hogy az ember már-már a száját tátja, hogy hogy juthatott mindez eszébe egy embernek. Elég csak Kormira, a kutyára gondolni, vagy egy-egy helyzetre, vagy arra, hogy milyen véletlenek folytán lesz Egyed gazdából hős, hogy a párbeszédekről és az illusztrációkról ne is beszéljünk. Láttatok már olyan mesét, ahol alkudozni próbálnak egy sárkánnyal?

"– Jóemberek, ne öljetek meg! Gazdag vagyok, dúsgazdag. Megfizetek minden kárt, amit okoztam. Kifizetem mindenkinek a temetését, akit megöltem, kivált a tölgyesi papét; neki gyönyörű sírköve lesz… bár ugyancsak rágós volt. S mindannyian szép ajándékot kaptok, csak engedjetek haza, hogy elhozhassam.
– Mennyit? – kérdezte a gazda.
– Hát… – mondta a sárkány, és gyorsan számolni kezdett. Látta, hogy a tömeg elég nagy. – Fejenként tizenhárom shilling nyolc penny elég lesz?
– Még mit nem! – mondta a gazda. – Ostoba beszéd! – kiabált a tömeg.
– Szégyen, gyalázat! – morgott a kutya.
– Két arany mindenkinek, gyerekeknek a fele? – kérdezte a sárkány.
– És a kutyák? – kérdezte Kormi.
– Folytasd – mondta a gazda. – Hallgatjuk.
– Tíz font és egy zacskó ezüst minden egyes léleknek, s a kutyáknak arany nyakörv? – kérdezte aggódva Fenevér.
– Verjük agyon! – kiabálták az emberek, mert a türelmük fogytán volt már.
– Egy zacskó arany mindenkinek, s a hölgyeknek gyémánt? – kérdezte sietősen Fenevér.
– Ez már beszéd, de még nem elég – mondta Egyed gazda.
– A kutyákat megint kihagytad – mondta Kormi.
– Mekkora zacskó? – kérdezték a férfiak.
– Hány gyémánt? – kérdezték az asszonyok.
– Uramisten! Uramisten! – nyögött fel a sárkány. – Tönkremegyek."

Ez a zsenialitás persze a fordításnak is köszönhető, ami biztos nem lehetett egyszerű feladat, hiszen sok a beszélő név, na meg persze a helységnevek... A végén például van egy kis magyarázó rész, hogy egyes településeknek miért az lett a neve, ami. Ennél a résznél Göncz Árpi bácsi gyönyörűen behelyettesítette az angol településeket magyar községekre, ami (tapasztalatból mondom) nemcsak a gyerekeknek hangzik teljesen hihetőnek. :D Azt még muszáj megemlítenem, hogy a csúúúnya gonosz sárkánynak, aki a magyar változatban a Fenevér nevet kapta, eredetileg Chrysophylax Dives a neve. Mikor erre rátaláltam, odáig meg vissza lettem tőle, mert szerintem borzasztó jól hangzik. A Chrysophylax amúgy görögül "gold-guardot", azaz az arany őrzőjét jelenti, a dives meg latinul gazdagot. Ha lenne egy sárkányom, egyértelműen Chrysophylaxnak nevezném.

22 évesen már azt hittem, kinőttem a mesékből, és egyik sem tud kiváltani már belőlem semmit, de Tolkien történetének sikerült erre rácáfolnia, és simán megérdemli a tízből tíz pontot. :)

10/10