Dan Wells: Partials - Részben ember

Nem tudom eldönteni, hogy szeretem vagy nem Dan Wells-t. Abban a pillanatban, hogy magamban teljesen leírom, rögtön rámcáfol, és úgy megcsavarja a történetet, hogy csak pislogok. Az első száz oldalát utáltam ennek a kötetnek, de aztán...

Az emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel – az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel – folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immunis csecsemő.

Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot – amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.

Dan Wells, a Nem vagyok sorozatgyilkos méltán elismert szerzője izgalmas utazásra invitálja az olvasót egy olyan világba, amelyben maga az emberi lét fogalma kérdőjeleződik meg – ahol emberi mivoltunk egyben a legnagyobb hátrányunk és egyetlen reményünk a túlélésre.

forrás: moly.hu

Molyon láttam még régebben, hogy mennyire szeretik az emberek ezt a sorozatot, és bár azt el se olvastam, hogy miről szól, belekezdtem. Az első sok oldal csalódás volt, mert klisé követett klisét (disztópikus világ, tiniszereplők, világmegmentési kényszer, idétlen barátok, stb.), a karaktereket utáltam, nem érdekelt, mi történik, röviden tehát halálra untam magam rajta. Utána már úgy éreztem, tudom, mi fog következni, és végig szenvedni fogok olvasás közben, és ez az ember nem fog meglepni engem. Teljesen az idegeimre mentek már az idióta küldetések meg az erőltetett baráti csevejek, még a bugyuta neveket is utáltam, mindent.

Aztán (spoiler!) elkapták a Részlegest (spoiler vége), és minden megváltozott. Azt hittem, úgyse tudunk meg semmit, hiszen minek lőné le a válaszokat már a legelején, de... tévedtem. A kérdésekre válaszokat kaptunk, ráadásul olyan válaszokat, amilyenekre abszolút nem számítottunk, és ezekkel nem is jutottunk zsákutcába, hanem a válaszok csak újabbnál újabb kérdéseket szültek. Azt vettem észre, hogy akármilyen idétlenek és idegesítőek is a szereplők (mert lássuk be, azok), és akármennyire is unalmasan indult a könyv, teljesen beszippantott.

Imádtam, ahogy Kirával együtt én is egyre több titkot fedezek fel, szerintem ez az élmény teszi a könyvet igazán jóvá. Érdekes, hogy bár a kötet véget ér, olyan, mintha csak akkor kezdődne igazán a történet; nem volt az az érzésem, hogy lezárult a történet egy része, hanem inkább mintha ez valami felvezetés lett volna (hiszen annyi új kérdés merült fel!). Ígéretes.

7/10