Nella Larsen: Passing [Netflix Book Club]

A Netflixen eddig is számos könyvadaptációval találkozhattunk már, ott van például a You, a 13 Reasons Why, The Witcher, vagy a To All The Boys I've Loved Before sorozat, hogy tényleg csak néhányat említsek. Most kitalálták, hogy ezekre a művekre külön is hangsúlyt akarnak fektetni, és elindult a Netflix Book Club, aminek lényegében az az alapkoncepciója, hogy minden hónapban bemutatnak egy Netflixen elérhető adaptációt, és a host, Uzo Aduba (aki az Orange Is The New Black-ből lehet ismerős) összeül a film vagy sorozat készítőivel egy kávéra a Starbucks-ban, hogy bepillanthassunk kicsit a kulisszák mögé. A héten jött ki ebből az első rész, ahol Nella Larsen Passing című könyvét, és a belőle készült filmet vették górcső alá, így ennek apropóján ebben a bejegyzésben én is ezzel a könyvvel fogok foglalkozni.

Nem tudom, ki hogy van vele, én imádom a könyvklubokat, úgyhogy ez a Netflix Book Club ötlet is egyből behúzott. Nem is azért, mert annyira izgatnak az adaptációk vagy annyira érdekel egy megfilmesítés mögötti munka, hanem mert egy klub az mindig azt is jelenti, hogy egy közösség tagjává válsz. Persze ez esetben ez az aspektus nem olyan erős, mondhatni nem ez a lényeg, de mégis meg tudnak venni az ötlettel és tervezem azt, hogy a következő hónapokban is nyomon fogom követni ezt az egészet. A lényeg a Netflix részéről nyilván a marketing, hiszen ezzel aktivizálni tudnak egy elég széles réteget, a könyvmolyokat, akik számára végtelen mennyiségű tartalmat tudnak szolgáltatni. Ugyanakkor el tudom azt is képzelni, hogy ennek a sorozatnak a hatására kicsit a könyvolvasás iránti érdeklődés is nő, vagy legalábbis olyan művek felé fordítják a figyelmet, amik értéket adnak olvasóik számára.

A legelső könyv, amivel foglalkoznak, a Passing Nella Larsen-től, és a film, amely a könyvből készült. Magyarországon ez a könyv kevésbé ismert, magyar fordítás sajnos nem is érhető el belőle, bár én titkon azt remélem, hogy a film hatására talán ez változni fog. Az, hogy sosem jelent meg hazánkban, talán annak is tulajdonítható, hogy a könyv egy olyan jelenséggel foglalkozik, ami itthon ismeretlen. Ez az úgynevezett "passing", amikor egy mulatt (azaz kevert, fekete és fehér felmenőktől származó) személy a bőrszíne világossága miatt be tud illeszkedni a fehér társadalomba, és fehér emberként tudja élni életét. Itthon ez kevésbé megfogható, a 20-as évek Amerikájában ez azonban egy nagyon is valós jelenség volt. A kulcsszó talán a hozzáférés: azzal, hogy ezek az emberek gyakorlatilag fehérnek adták ki magukat, hozzáfértek azokhoz a privilégiumokhoz, amelyek a fekete társadalom számára akkoriban elérhetetlenek voltak.

A történetet Irene szemszögéből látjuk, aki szintén viszonylag világos bőrszínnel rendelkezik, azonban élete a "hagyományos" mederben folyik, azaz fekete férjével és gyerekeivel éli egyébként viszonylag jómódú életét. A fő konfliktust az szüli, hogy egy napon összefut gyerekkori barátnőjével, Clare-rel, aki viszont pont az ellenkezőjét választotta: ő fehér nőként, kifejezetten rasszista férje oldalán él, minden kapcsolatot megszakítva a fekete közösséggel, gyökereitől teljesen elszakadva. A könyv nem is igazán akarja egy az egyben szembeállítani ezt a két életmódot egymással és nem mond ki egyértelmű értékítéletet egyik döntés fölött sem, inkább azt mutatja meg, hogy a maga módján, kívülről mindkettő tökéletes, a látszat azonban néha csal, és a felszín alatt, ha közelről nézzük, akkor ott vannak a repedések.

A Book Club első részében is azt mondják, és ezzel én is egyetértek, hogy pont ez a könyv egyik központi motívuma, hogy semmi sem az, aminek látszik. Ez a nyilvánvalón, azaz a passing-on kívül több szinten is megjelenik a történetben. Ha például Irene és Clare életét nézzük, a felszíni tökély takarásában megláthatjuk azt a rengeteg problémát, ami a szereplők mindennapjait övezi. Clare például hiába élhet gyakorlatilag gondtalanul fehér férje mellett, viselkedéséből mégis kiütközik, hogy mennyire hiányzik neki az igazi kapcsolódás, és mennyire meghasítja őt belül az, hogy férje mellett tulajdonképpen a lénye, az identitása egy részét teljesen meg kell tagadnia, el kell utasítania. Irene pedig hiába a fekete közösség tagja, nem is csak saját magán, hanem sokkal inkább a gyermekein látja ennek a hovatartozásnak az olykor meglehetősen negatív következményeit, és már-már irracionálisan próbálja ezt eltakarni előlük, próbálja burokban nevelni a gyerekeket. Ugyanerre a motívumra építkezik a történet lezárása is, ahol gyakorlatilag nem tudjuk meg egyértelműen, hogy mi is történt valójában Clare-rel.

Bár a könyvet régebben, még egyetem alatt olvastam kötelező olvasmányként, a filmet nézve mégis az volt a benyomásom, hogy viszonylag könyvhű lett, úgyhogy akit ez szokott eltántorítani attól, hogy megnézzen egy-egy adaptációt, annak is tudom ajánlani. Érdekesség egyébként, hogy fekete-fehér filmről van szó, illetve a rendező, akinek ez az első filmje, személyesen is tud kapcsolódni a könyv témájához, hiszen ő maga is kevert felmenőkkel rendelkezik. Aki egyébként kíváncsi erről többre is, az a Book Club első részében megtudhat még pár dolgot, ahol a rendezővel és a főszereplőkkel beszélgetnek, valamint a könyvből is olvasnak fel részleteket:

Összességében egy különleges könyvről van szó, ami egy érdekes kor lenyomata. Nem túl vastag kötet egyébként, így bátran ajánlom azoknak, akik egy kicsit másra vágynak vagy hozzám hasonlóan szeretik azokat a történeteket, ahol a nyilvánvaló mellett sokkal többet kell a sorok között olvasni.